A nemzetközi iskolák nagy része független intézmény, ezért minden váltásnál újra kell keresni és jelentkezni. Vannak ugyan iskola-csoportok (pl. Nordanglia Education, Dulwich College Group, Cognita stb.), de az ezek által fenntartott iskolák mégis külön-külön működnek.
Az iskolák egy része non-profit, ami azt jelenti, hogy a termelt haszont visszaforgatják az iskola fejlesztésébe. Nagy általánosságban ezekben az iskolákban könnyebb fejlesztést eszközölni, továbbképzésre pénzt nyerni és gyakran a vezetés is inkább szakmabeliekből áll vagy pedig egy igazgatótanács felügyeli. Ennek az igazgatótanácsnak általában tagja az iskola igazgatója, a szülői közösség képviselője, a tanárok egy képviselője és természetesen a tulajdonosok képviselői. A for-profit intézmények ugyanakkor nem feltétlen rosszabbak, de azért ott gyakrabban előfordul, hogy a "pénz beszél", ami néha az oktatás terhére történik.
Az iskolák túlnyomó többségébe 2 vagy 4 éves kortól egészen érettségiig járhatnak a diákok, ezért alsós tanítókra, sőt óvodapedagógusokra is szükség van. Az iskolák nagyobbik része vagy kizárólag angol nyelven oktat, vagy, ha jelentős a helyi gyerekek aránya, akkor az adott ország nyelvét, irodalmát és történelmét az adott nyelven. Iskolánként változik, hogy milyen nemzetiségűek a gyerekek: van ahova szinte csak helyi gyerekek járnak, ez elég gyakori Kínában és a Közel-Keleten és van ahol maximálják az egy nációból érkezett gyerekek arányát, így a helyi gyerekek számát is. Általában minél versenyképesebb és színvonalasabb egy iskola, annál magasabb a nemzetközi gyerekek aránya.
A tananyag változó, a felső két évfolyamban brit iskolákban jellemző az "A level" tananyag, ami általában nagyon hasonló a hazai tananyaghoz, de gyakran nyelvileg egyszerűbb és nélkülözi a nagybritánniai helyismeretet ígénylő kérdéseket. Amerikai nemzetközi iskolákban gyakori az AP (Advanced Placement) tananyag, de elmondható, hogy szerte a világon egyre gyakoribb a Nemzetközi Érettségi Diploma (International Baccalaurate Diploma). Ezek az iskolák gyakran elvárják, hogy a pályázónak legyen IB-tapasztalata. A 16 év alatti korosztályban, brit iskolákban gyakori az IGCSE, ami a brit GCSE nemzetközi megfelelője, míg a Nemzetközi Érettségit adó iskolák gyakran az IB MYP (Middle Years Programme) tananyagot ajánlják.
Az iskola méretétől, anyagi lehetőségeitől és egy sor kultúrális dologtól függ, hogy mennyi tanítási anyag és egyéb forrás áll a tanár rendelkezésére. Tanítottam már olyan, egyébként nagyon jónevű, iskolában, ahol a fénymásolásért is szinte könyörögni kellett, olyan kifejezetten világelső iskolában, ahol gyakorlatilag nem volt laboráns, de olyan iskolában is, ahol minden felsőtagozatos és gimnazista diák saját laptopot kap az iskolától, minden teremben interaktív tábla van és 3-4 tanárra jut egy teljesállású és szakmailag kiválóan felkészült technikus / laboráns. Sok iskolában az évek alatt összegyűlik egy részletes tanmenet, munkalapokkal, szemléltetéssel, videókkal és óravázlatokkal, de volt már, ahol gyakorlatilag semmi használhatót nem találtam és mindent nekem kellett kifejlesztenem / megírnom a semmiből.