Nehézségek adódhatnak a munkában, amik gyakran abból fakadnak, hogy teljesen más az oktatáshoz való hozzáállás Magyarországon, angolszász országokban és a nemzetközi tanításban. Más egy fizetős és más egy állami iskolában, más a trópusokon, vagy egy nagyvárosban.
Magatartás Általában az a jellemző, hogy a gyerekek nemzetközi iskolákban rendesen viselkednek, de azért vannak kivételek. Az a gyerek például, aki a téli szünet előtt azon gondolkodik, hogy vajon a család melyik privát trópusi szigetére mennek vakációzni, nem fog meghatódni, akármennyire magyarázod neki, hogy "Fiam, az életnek tanulsz". Dél-Amerikában sok országra jellemző például, hogy mások a beszélgetés íratlan szabályai és esetleg nem számít udvariatlanságnak, ha valaki folyamatosan máshoz beszél, miközben te hozzá beszélsz. Ez tanárként lehet kihívás...
Differenciálás Ami, feltételezem, hogy sokaknak nehéz az elején, az a differenciálás. Gyakran ekőfordul, hogy egy osztályban vannak hihetetlenül különböző felkészültségű gyerekek és ezért szinte párhuzamosan kell több órát tartani, ahol a butuska gyerek se érzi magát butuskának és még tanul is valamit, de az okos gyerek sem unatkozik. Ennek egyébként óriási irodalma van, számos technikát lehet tanulni, leggyakrabban az interaktív módszerek a leghasznosabbak.
Valószínű, hogy angoltudás szempontjából széles lesz a spektrum, ebben viszont nekünk, nem anyanyelvűeknek előnyünk van, hiszen mi is ugyanígy tanultuk a nyelvet.